Mégis sokan ragaszkodnak hozzá megjelenése és nem utolsósorban presztízs értéke miatt.

Tömör, szemcsés szerkezetű kő, melynek színét a mangán-oxid és a vas-oxid adják. Ezek mennyiségének mértékétől függően változik a márvány színe. A márványnak első ránézésre is szembeütköző az a különlegessége, hogy feltűnő, egyedi mintázatú és különleges színárnyalatokban pompázik. Végleges formáját csiszolás után éri el. Sok lehetőséget ad úgy a megrendelő, mint a sírkő készítő kezébe. Kreatív módon formázható, könnyen faragható anyag, melynek fő rendeltetése sokáig éppen a dekorelemek készítése volt. Sok sírköves szakember ma is erre a célra tartja a legkiválóbbnak, azonban annak sincs semmi akadálya, hogy időtálló és exkluzív megjelenésű síremlék készüljön belőle.

A gránitot sokkal jobbnak tartják sírkő készítéshez és ennek meg is van az oka. A márvány mohásodásra hajlamos, nagyon porózus, nedvszívó képessége ennek megfelelően nagy, nagyobb, mint a gránitnak. Idővel a nedvesség komoly károkat tud benne tenni, így nem mondható igazán időtálló alapanyagnak. A rozsda és a különböző szennyeződések a nedvességhez hasonlóan képesek könnyen behatolni a márvány pórusaiba és ott elszíneződést okozni. Újrafényezhető és újracsiszolható, de ez egyrészt igen költséges, másrészt idővel ismétlendő feladat. Fényét 10-15 év után elveszti, emellett az árfekvése is magas, ezért megfontolandó, hogy érdemes-e a márvány mellett elkötelezni magunkat, ha sírkövet készíttetünk.